Tudta, hogy mi a Maslow-piramis?

A marketingtevékenység alfája és omegája az emberi szükségletek és az emberi igények.

A szükséglet alatt azt értjük, amely nélkül az ember társadalmi élete nem folytatható, gondoljunk itt pl. a fogmosásra, amelyhez elengedhetetlen kellék a fogkefe és a fogkrém. Ehhez képest az igény olyan keresleti kiindulópont, amely az embernek a szükségletén felüli keresletgeneráló tényező pl. a parfüm tipikus igénytermék.

Az embernek nemcsak fizikai, hanem lelki szükségletei, igényei is vannak. Nyilván általánosságban elmondható, hogy a fizikai léthez fűződő tárgyak, szolgáltatások iránti kereslet a legnagyobb, mert ezek minden ember életében a leghangsúlyosabb tényezők. Vannak persze olyan emberek, akiknél személyiségjegyeik összetevői okán a lelki tényezők ugyanolyan fontosak vagy még hangsúlyosabbak, mint a fizikaiak, de tömegszinten ez nem mondható el.

A fogyasztói értékrendszert modellező ún. Maslow-piramis szerint is a fiziológiai (pl. lakhatás, élelmezés) és biztonsági tényező (nyugodt környezet, anyagi biztonság, bizalom) a két legfontosabb elem az emberi egyén életében. Ezekhez képest a – csökkenő sorrendben – a társaslét (családi élet, baráti kapcsolatok), a megbecsülés (közösségi szerepvállalás, munkahelyi előremenetel, elismerés igénye) és önmegvalósítás (kreatív környezet) foglal helyet.

A keresletet alapvetően a szükségletek és igények hiánya generálja, mely hiányérzet részben az emberi létből magából ered, részben pedig társadalmi és piaci környezeti hatásokból a szocializáció folyamán. Jellemzően a fizikai igények azok, amelyek leginkább közösségi hatásra merülnek fel, a vállalatok is másodsorban (a fizikai szükségletek után) ezen keresleti szegmensre koncentrálnak. A lelki szükségletek szférája a harmadik célterület és a negyedik terep a lelki igények területe.

 A kereslet tehát egy hiányállapot megszüntetése érdekében fennálló fizetési hajlandóság. A két komponens (hiány és fizetőképesség) együttes fennállása kell ahhoz, hogy potens tényező jöjjön létre a fogyasztói oldalon, amelyhez a kínálatnak (hiány megszüntetésére adott piaci ajánlat) igazodnia lehet.

A szükségleteket és igényeket megszüntetésére számos életstratégia létezik, ilyen az önellátás, a csere, a kéregetés, a közös értékmérő eszközzel való vásárlás és végezetül az erőszak.

A termék/szolgáltatás minden keresleti szükségletet és igényt kielégítő gazdasági elem, amely a közös értékmérő eszközzel (pénzzel) való vásárlás modelljét helyezi előtérbe.

Ahol a keresleti és a kínálati oldal összetalálkozik, azt a pontot hívjuk piacnak. A piac keresleti oldala a vevők, megrendelők, fogyasztók, a kínálati oldala a termelők, gyártók, szolgáltatók (vállalatok, cégek, iparűzők stb.).

A piacon létrejövő valamennyi típusú cserét (a pénzért való cserét is ideértve) ügyletnek nevezzük, legyen az kereskedelmi ügylet (bolti adás-vétel) vagy társadalmi ügylet (pl. állampolgársági ügyintézés).

Társadalmi szempontból tehát a piac megfelelő működése elengedhetetlen a nyugodt emberi környezet fenntartása szempontjából, mert hiánya esetén könnyen az erőszak életstratégiája kerül előtérbe, mint leggyorsabbnak tűnő, a másik ember negligálásán (semmibevételén) alapuló módszer. A fizikai szükségleteket márpedig gyorsan kell kielégíteni, mert feszítő voltuk komoly pszichés stresszt hoz létre. Minél nagyobb a stressz, annál könnyebben nyúl az egyén az erőszak fizikai eszközéhez.

A marketingtevékenység így a béke eszköze is egyben.

—–

A sorozat a VELARI Nonprofit Kft. közreműködésével készült. A VELARI egy szociális szempontokat is figyelembe vevő vállalkozás, mely a hátrányos helyzetű területeken működő vállalkozások marketing tevékenységének megsegítésére fókuszál. Programjainkról és tevékenységünkről további információkat a Szalakóta honlapon lehet találni.

CÉGBARÁT vállalkozásfejlesztési programunk megvalósítása a Széchenyi GINOP-5.1.7-17-2018-00301 számú, a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program keretén belül finanszírozott, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával jön létre.

A sorozat következő, vagy előző írásait a CÉGBARÁT kifejezésre keresve található meg! (A szerk. megjegyzése.)

(X)

A marketingmenedzsment tevékenység

CégbarátA marketinggel való behatóbb foglalkozás feltételezi, hogy megismerkedünk a legalapvetőbb fogalmakkal, azaz mit értünk egy-egy szakszó alatt.

A magyar közvélekedés kb. 60%-a a marketing szó hallatán azonnal a reklámtevékenységre asszociál. Ezt követi a 40-50% közötti arányban a verseny, menedzsment és nyereség, majd 28-39% között az ötletgazdagság, gazdasági növekedés, multinacionális vállalat, kockázat, fejlődés és legvégül a kapitalizmus. Pl. Ausztriában szintén a reklám az emberek első gondolata a reklám, de a versenyt megelőzi a menedzsmenttevékenység. Ez számunkra azt mutatja, hogy a kapitalizmusban több időt számoló országban a tudatos, profi marketingtevékenység jóval magasabb, mint nálunk.

A „marketing” szót szűk és tág értelemben, sőt kiterjesztett értelemben is használhatjuk.

Szűken vett értelemben olyan a vállalati tevékenység, mely a bevételszerzés érdekében fogyasztói igényeket kíván kielégíteni és ennek érdekében felméri a piacot, melynek alapján kialakítja a kezdeti ötlet továbbvitelével a terméket/szolgáltatást, meghatározza az árat, vevőket „edukálja” (tanítja) és befolyásolja a vásárlás ösztönzése érdekében, megszervezi az értékesítési útvonalat.

Tág értelemben azt értjük „marketing” alatt, hogy az olyan vállalat egészére kiható, vevő/fogyasztó/megrendelő központú gondolkodásmód, amely a felsővezetői tevékenység része és a résztevékenységeket ezen szellemben integrálja össze.

Kiterjesztett értelemben a „marketing” minden társadalmi értékkel bíró jószág cseréje, mely jószág nem feltétlen csak nyereségorientált típusú lehet.

Már a marketingkorszakoknál említettük, hogy a vállalatok szemlélete változott az idő során aszerint, hogy miben látták a bevételnövelés garanciáját. Még a mostani magyar gazdasági szerkezetben is megtalálhatóak 2/3-ad arányban a régebbi termelés- és eladásorientált vállalattípusok. A marketingorientáltság még mindig 1/3-nál kevesebb arányt képvisel összességében és ezen a jövőben változtatni kell, mert maga a piaci sajátosságok ezt megkívánják.

Az „orientáltság” azt jelenti, hogy melyek azok a tényezők, amelyekre figyelve a leginkább meghatározzuk a vállalati tevékenységünket.

Természetesen vannak esetek, amikor igenis a termelési vagy értékesítési orientáltságnak van helye jobban, mint a marketingorientáltságnak. Ehhez fel kell mérni az adott vállalat sajátosságait.

A termelési koncepciónak akkor van értelme, ha olcsó és széles körben keresett termékről van szó, a kereslet a kínálatot meghaladja és a magas szintű termelés magas költségei teríthetőek a termelés növelése révén.

A termékközpontúság veszélye, hogy a szükségletet könnyen szem elő téveszti a termékminőség miatt.

Az értékesítési koncepció nem foglalkozik azzal, hogy mire van kereslet, hanem inkább már-már erőszakos reklámtevékenység révén rátukmálja a vevőkre.

A marketingkoncepció próbálja összehangolni a keresleti és kínálati oldal adottságait és a találkozási ponton történik meg az értékesítés.

A társadalomközpontúság jellemzője, hogy a piaci szükségleteket a versenykörnyezetben úgy elégítse ki, hogy a vevő, mint egyén és a társadalom, mint közösség jólétéhez is hozzájáruljon.

—–
A sorozat a VELARI Nonprofit Kft. közreműködésével készült. A VELARI egy szociális szempontokat is figyelembe vevő vállalkozás, mely a hátrányos helyzetű területeken működő vállalkozások marketing tevékenységének megsegítésére fókuszál. Programjainkról és tevékenységünkről további információkat a Szalakóta honlapon lehet találni.

CÉGBARÁT vállalkozásfejlesztési programunk megvalósítása a Széchenyi GINOP-5.1.7-17-2018-00301 számú, a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program keretén belül finanszírozott, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával jön létre.

A sorozat következő, vagy előző írásait a CÉGBARÁT kifejezésre keresve található meg! (A szerk. megjegyzése.)

(X)

A marketingtervről

CégbarátA marketinggel foglalkozó előző írásainkban  már eljutottunk addig, hogy elfogadjuk, a marketingstratégiai terv olyan alapdokumentum, mely nélkül kár is belevágni egy vállalkozásba.

Ha van egy terv, az még nem jelenti, hogy attól menetközben nem lehet eltérni, de arra mindenképpen jó, hogy segítsen megtartani az irányvonalat és átgondoltabbá tegye a lépéseket.

Most átvesszük, hogy miből is kell állnia általánosságban egy marketingtervnek.

Mindenekelőtt egy célmeghatározást kell tenni, mi az üzleti célja a vállalkozásnak, milyen tevékenységgel próbál bevételre szert tenni. Ehhez meg kell adni a cél eléréséhez szükséges kulcsindikátorokat (KPI). A célmeghatározás és azon belül is a jó célmeghatározás az alapja az egész tervnek. Minden további lépést ennek fényében kell megtenni, determinálja az egész további folyamatot. A terv készítésének legvégéig szem előtt kell tartani és valójában a céllá válik a vállalkozás.

Jó ötlet, ha többen vesznek részt a vállalkozásban, ha a releváns szaktudású emberek összeülnek és rögzítik a kiindulási pontokat. Ha a sarokpontokban a vezetők megegyeznek, egy közös bázis jön létre, amely már önmagában összekovácsoló erővel bír. Itt kell rögzíteni az alapstratégiát. Itt mindjárt ki kell térnünk az üzleti tervre, amellyel a marketingtervnek szorosan összhangban kell lennie. Célszerű mindkettőt párhuzamosan, egymásra figyelemmel elkészíteni. A kettő terv nem ugyanaz, mert más-más területeken vannak hangsúlyosabb témáik, de a találkozási területeken pontoknak egyezniük kell.

Majd következhet a piacelemzés: hogy épül fel a keresleti oldal (vevő, pénzügyi lehetőségek) és miként néz ki a kínálati oldal (saját piaci helyzet, versenytársak helyzete) nagy vonalakban.

Ezután a piacelemzés egyes részeit kell alaposabb vizsgálat alá vetni, ekkor alakulhatnak ki a részstratégiai elemek, ha több tevékenysége van egy cégnek.

A lényeg, se alul, se fölül ne kezeljük a piacot. Annyi energiát fektessünk a piacelemezésbe, amennyi értelmes és szükséges. Vizsgáljuk meg a gazdasági, társadalmi, technológiai környezetet, iparági trendeket, versenytársakat, piaci előnyöket-hátrányokat (SWOT – elemzés).

A vevők részletes elemzése önálló részt igényel, melynek során a földrajzi elhelyezkedést, demográfiai jellemzőket, életformajegyeket és viselkedési formákat veszik górcső alá.

Csak a realitások talaján szabad állni ezen elemzéskor és inkább szűkebb, de valóságosan elérhető megrendelőket kell megcélozni. A „sörétes puskával” való célzás a vállalkozásoknál nem célravezető, inkább szétforgácsoló jellegű és a negatív visszacsatolások visszahúzóak a motivációra.

Az humán és a tárgyi erőforrásokat is elemezni kell, költségvetést kell készíteni, megtérülést fel kell mérni és a kockázatokat sorra kell venni, valamint az elhárításukhoz szükséges eszközöket.

A vezetői összefoglaló rendre a tervezési folyamat végén készül el max. pár oldalnyi terjedelemben, célja, hogy átláthatóan és röviden közreadja a tervben részletesebben szereplő információkat. A vezetői összefoglaló tartalmazza a termék/szolgáltatás rövid leírását, annak pozícionálását a piacon, a célpiac meghatározását, a versenyelőnyeit, marketingcélokat és főbb taktikai eszközöket, elérendő célszámokat és kulcsmutatókat.

—–

A sorozat a VELARI Nonprofit Kft. közreműködésével készült. A VELARI egy szociális szempontokat is figyelembe vevő vállalkozás, mely a hátrányos helyzetű területeken működő vállalkozások marketing tevékenységének megsegítésére fókuszál. Programjainkról és tevékenységünkről további információkat a Szalakóta honlapon lehet találni.

CÉGBARÁT vállalkozásfejlesztési programunk megvalósítása a Széchenyi GINOP-5.1.7-17-2018-00301 számú, a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program keretén belül finanszírozott, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával jön létre.

A sorozat következő, vagy előző írásait a CÉGBARÁT kifejezésre keresve található meg! (A szerk. megjegyzése.)

(X)

A marketingstratégiai modellek

CégbarátA marketingstratégia a vállalti tevékenységek piacorientált szempontú összehangolt kivitelezését jelenti.

Egy kisvállalatnak is van egy egész vállalkozást érintő alapstratégiája és van részstratégiája is, amely egy kisebb tevékenységszegmens jellegzetességein alapul.

A stratégia-/tervalkotás lényege, hogy a tényeket az elképzelésekkel hozza összhangba, a vágyakból realitás legyen.

A modellezési folyamathoz léteznek „mankók”, amelyek általában minden vállalkozás esetén felmerülő szempontok, természetesen ezek bővíthetőek is a vállalkozás specialitásai okán.

A korábban már említett 4P-modell a következő.

A termékpolitika (product) célja, hogy a terméket a vevői igényeknek megfelelően alakítsák ki mind fizikai, mind esztétikai, mind szimbolikus jellemzőket, akár ígéreteket is ideértve. Egy terméknek vannak minimális jellemzői és vannak többlettulajdonságai. A termékek alapvetően kétfélék lehetnek: újabb termék előállítására szolgáló termékek (B2B: business to business, szervezetközi) és a fogyasztási termékek (B2C: business to consumer, szervezet és ember közötti). Az előbbiek pl. gépek, alkatrészek, alapanyagok, az utóbbiak a fogyasztók által közvetlenül felhasznált termékek. A termékpolitika kiterjed a piaci igények alapján történő terméktervezésre, -fejlesztésre, minőségbiztosításra, garanciavállalásra. Ebben a politikában van helye a márka-kialakításnak is, mely arra szolgál, hogy a vevő egy egyszerű információhoz kösse a termék pozitív és más terméktől megkülönböztető minőségi tulajdonságait. Egy márkának (pl. eladás esetén) nemcsak a termék az értéke, hanem az emberekben évek alatt kialakított bizalmi érzéscsomag is, mely vásárlásösztönző.

Az árpolitikai tevékenység (price) arra irányul, hogy felmérje a termelési költségek és a piaci lehetőségek alapján kialakítható árat. Ennek során költségvetési vizsgálat történik, fogyasztói hajlandóságot mérnek, árdifferenciálási lehetőségeket (akció, árengedmény, felár) vesznek górcső alá, hitelkonstrukciókat vizsgálnak.

Az értékesítési politika (place) azt célozza, hogy feltárja a termék és a fogyasztó közötti eljuttatási útvonalat mind vállalaton belül, mind az értékesítési piacon. Az elosztási folyamatnak irányítottnak és átgondoltnak kell lennie, hogy minél rövidebb és hatékonyabb úton jusson el a termék a felhasználóhoz, a két végpont között nem kallódjon el a termék (pl. álljon túl sokáig raktáron, eldugott bolt polcain ne porosodjon). Kiválasztják a kereskedelmi útvonalakat, az ehhez optimális partnereket, az értékesítési csatornák meghatározását, logisztikát, termelési ütemezést, raktározást.

A marketingkommunikációs politika (promotion) ahhoz szükséges, hogy a vevőket tájékoztassa a termék létezéséről és előnyeiről, akár igénykielégítő, akár igényébresztő is lehet. Leginkább reklámként találkozunk vele, ebből is látható, hogy a marketingtevékenység nem egyenlő a reklámmal, az csak egy része a teljes marketingtevékenységnek.

Két alapmodellje létezik a marketingtervezésnek: az AIDA-modell és az 5M-modell.

Az AIDA-modell négy elemre épít: figyelemfelkeltés (attention), érdeklődés ébresztése (interest), vágy keltése (desire), cselekvésre ösztönzés (action). A vevők ezen pszichikai becserkészése az emberi természet állandósága miatt mindig sikeres, csak a megvalósításának formai eszközeiben kell változatosságot felmutatnia a marketinges kollégáknak.

Az 5M-modell az AIDA-modellnél tágabb, nem csak a vevőre fókuszál. A reklámcél (mission) mellett a költségvetés (money), a terméküzenet (message), a médiaütemterv (media) és a folyamat előtti, alatti és utáni hatékonyságmérés (measurement) is helyet foglal. Ez egy tágabb elemzési tevékenységet igénylő módszer.

A szolgáltatásmarketing már a 4P-t egészíti ki manapság, amelyet a szolgáltatás terméktől való jellemzőinek eltérősége igényel. A szolgáltatás a terméknél sokkal egyrészről változékonyabb, másrészről virtuálisabb értékkel rendelkezik, tárolhatatlansága miatt jobbára egyidejűleg merül fel a biztosítás és igénybevétele is. A 4P így 7P-re bővül, mert biztosítani kell az emberi tényezőket (people), szolgáltatás tárgyi környezetét (physical evidence) és a kiszolgálás menete (process).

A vállalat hatókörén kívül eső tényezőket a PESTEL módszerrel vizsgálják. E tényezők: a politikai (political), gazdasági (economy), társadalmi (social), technológiai (technological), környezeti (ecological), jogi (legal).

—–

A sorozat a VELARI Nonprofit Kft. közreműködésével készült. A VELARI egy szociális szempontokat is figyelembe vevő vállalkozás, mely a hátrányos helyzetű területeken működő vállalkozások marketing tevékenységének megsegítésére fókuszál. Programjainkról és tevékenységünkről további információkat a Szalakóta honlapon lehet találni.

CÉGBARÁT vállalkozásfejlesztési programunk megvalósítása a Széchenyi GINOP-5.1.7-17-2018-00301 számú, a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program keretén belül finanszírozott, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával jön létre.

A sorozat következő, vagy előző írásait a CÉGBARÁT kifejezésre keresve található meg! (A szerk. megjegyzése.)

(X)

A marketingstratégia

A mai marketing már a termékötlet fázisában, a termelési folyamatban nagyon korán, szinte az elején fontos egy vállalkozás számára.

Ezért ma már nem lehet egy kisvállalkozás számára sem a  marketinget figyelmen kívül hagyni, ezzel a területtel hozzáértően kell foglalkozni, bármennyire is első pillantásra távolnak tűnik valaki számára ez a foglalatosság.

Ráadásul napjainkban a marketingtevékenység áttevődött javarészt az internetre, amely feltételezi, hogy releváns ismeretekkel rendelkezzünk az informatika világáról és az internet nyújtotta lehetőségekről.

Egyenesen egy kisvállalkozás korai vesztét okozhatja a kidolgozott marketingstratégia hiánya, holott általános a vélekedés, hogy enélkül is növekedhet egy vállalkozás, hozhat nyereséget.

Ha jól belegondolunk, akkor marketingstratégiája az őstermelő nénikének is van, legfeljebb nagyságrendjében kisebb. Nem visz ki senki sem a piacra olyan terméket, amelyről nem tudja, hogy valamekkora keresletre számíthat. Sok esetben ki nem mondottan, hallgatólagosan folyik marketingszempontú tevékenység egy vállalkozásnál, csak legfeljebb nem nevesítik, nem különítik el önálló tevékenységgé.

Kisvállalkozás sem működhet anélkül, hogy ne legyen megtervezett lépéssorozata, különben nagyon gyorsan szögre akaszthatja a vállalkozási engedélyét. Tehát a tudatos tervezés s siker kimondott/ki nem mondott titka.

Kétirányú lehet már kezdetekben a marketingstratégia: igénykielégítő vagy igényteremtő.

Az igénykielégítő marketingről akkor beszélünk, ha a vásárló ismert szükségleteinek ellátására törekedő terméket, szolgáltatást szeretnénk kínálni. Ez egy viszonylag egyszerűbb marketingstratégia kezdete, mert csak ki kell ismerni, mire van szüksége a fogyasztónak. Legjellemzőbb és legpraktikusabb ez a marketing a mindennapi vagy gyakrabban használt tárgyak, szükségletek esetén.

Az igényteremtő marketing nehezebb műfaj, mert ez esetben a vásárlót meg kell reklámok révén „tanítani” arra, hogy legyen szüksége a termékünkre, szolgáltatásunkra. A „tanítási folyamat” hosszabb időt igényel és korántsem annyira biztos, hogy sikeres is, mint a már meglévő igénynél. A luxuscikkek esetén ez a marketingstratégia-típus mindenképpen szükséges, hiszen a ritkább és drágább cikkek nem tartoznak az emberek mindennapi használati tárgyai körébe, nincsenek az emberek gondolatainak előterében napi szinten.

A kisvállalkozások számára is ma már evidencia, hogy először ki kell tűzni az elérendő célt és ahhoz kell felmérni a piaci helyzetet, elemezve a rendelkezésre álló erőforrásokat és előnyöket, hátrányokat, rizikófaktorokat. Valamennyi információt össze kell gyűjteni és rendszerezni kell a stratégia egyes pontjain.

A következő cikkünkben majd az egyes marketingstratégiai modelleket ismertetjük.

—–
A sorozat a VELARI Nonprofit Kft. közreműködésével készült. A VELARI egy szociális szempontokat is figyelembe vevő vállalkozás, mely a hátrányos helyzetű területeken működő vállalkozások marketing tevékenységének megsegítésére fókuszál. Programjainkról és tevékenységünkről további információkat a Szalakóta honlapon lehet találni.

CÉGBARÁT vállalkozásfejlesztési programunk megvalósítása a Széchenyi GINOP-5.1.7-17-2018-00301 számú, a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program keretén belül finanszírozott, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával jön létre.

A sorozat következő, vagy előző írásait a CÉGBARÁT kifejezésre keresve található meg! (A szerk. megjegyzése.)

(X)

A marketing története

CégbarátA marketing már ősidőktől kezdve az emberiség történetének része, főleg azon koroktól – főleg ókor Kr. e. 3000. – Kr. u. 476.  –  említendő már meg, amelyekben az emberek közötti cserekereskedelem már jelentősebb mértéket ér el.

A „market” angol nyelven piacot jelent. A marketing olyan társadalomtudomány, amely mind közgazdaságtannal, mind pszichológiával, mind szociológiával, mind antropológiával, mind vezetéstudománnyal, mind alkalmazott matematikával és statisztikával közös pontokat hoz létre annak érdekében, hogy egy terméket a piacon minél optimálisabb feltételek mellett lehessen értékesíteni. Nincsen szó tehát szimplán eladásnövelési technikáról, hanem ennél sokkal komplexebb cselekvéssorozat tudatos végrehajtásáról.

A marketing történetét korszakolják aszerint, mi volt a terméklétrehozók legtipikusabb stratégiája a bevételnövelés érdekében. Ez alapvetően attól függött, hogy milyen erőforrások álltak legkönnyebben rendelkezésre. Az alapcél természetesen mindvégig a bevételnövelés.

A kb. 1850-ig tartó első korszakra a termelésközpontúság a jellemző, mivel a természeti erőforrások kiapadhatatlannak tűntek és a gyártási technológia felpörgetésében látták a bevételnövelés lehetséges megoldását. Az értékesítés még akkor könnyedebben folyt.

A kb. 1940-ig tartó második korszak az értékesítés intenzitásának növelésében telt el. Az árubőség és a fogyasztói jövedelem megnövekedése, a vállalati verseny kiéleződése megkívánta, hogy az értékesítésre helyeződjék a hangsúly. A termékelőállítás mennyisége már megoldott volt a második ipari forradalom eredményként.

A kb. 1980-ig tartó harmadik időszak vevőorientálttá vált. A piaci helyzet még bonyolultabb lett a termékválaszték és fogyasztói igények differenciálódásának következtében. Egyre jobban ki kellett tudatosabban ismerni a vevők prioritásainak rendszerét, amelyek kielégítése lett a központi eszköz a bevételnövelés érdekében.

A ma is tartó negyedik korszak már társadalomfókuszú lett. A fizikai tárgyak előállítása helyett már a szolgáltatások lettek dominánsak. Az emberek noha differeciált igényekkel rendelkeznek, de a világméretű kereskedelem folytán az egyes igények tömeges megrendeléseket jelentenek az előállítók számára. Az internet elterjedésével megnövekedett az online-tevékenység jelentősége, fokozódik a környezetvédelmi szempont, mint eladható kapcsoltérték.

Mára egy vállalton belül a marketingtevékenységet ellátó részleg meghatározóvá vált a termelés szempontjából. Mindenhol cégreszabott marketingtevékenység zajlik, a különböző eszközöket egyedien dolgozzák ki.

A marketingeszközöket jelölő híres „4P” (termékpolitika – product, árpolitika – price, értékesítési politika – place, marketingkommunikációs politika – promotion) minden marketingtevékenység alapja. Ezeket az elemeket veszik sorra egy termékértékesítési politika kialakításánál, teljesen mindegy hogy exkluzív termékről vagy tömegcikkről van szó.

Az egyes P-kel folytatjuk ismertetésünket.

—–
Cikksorozatunkban a marketinget, mint segítő eszközt szeretnénk megismertetni az olvasóval, annak szerteágazó tulajdonságaival és megjelenési formáival.

A sorozat a VELARI Nonprofit Kft. közreműködésével készült. A VELARI egy szociális szempontokat is figyelembe vevő vállalkozás, mely a hátrányos helyzetű területeken működő vállalkozások marketing tevékenységének megsegítésére fókuszál. Programjainkról és tevékenységünkről további információkat a Szalakóta honlapon lehet találni.

CÉGBARÁT vállalkozásfejlesztési programunk megvalósítása a Széchenyi GINOP-5.1.7-17-2018-00301 számú, a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program keretén belül finanszírozott, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával jön létre.

A sorozat következő, vagy előző írásait a CÉGBARÁT kifejezésre keresve található meg! (A szerk. megjegyzése.)

(X)

A csizmadia-műhelyek

Eddigi áttekintésünk a ruházati bőrművesség témájában – a Szalakóta program háziipari tárgyú cikksorozata keretében – már csaknem teljes, de befejezésül még illik kiegészítenünk a csizmadia-mesterségről elmondottakat. A csizmadiákról ugyanis csupán érintőlegesen szóltunk korábban, megemlítve, hogy a 16. században a vargák jelentős része elhagyta a bőrkikészítést, illetve a bocskorokkal kapcsolatos szolgáltatásokat, és átállt csizmadiának.

Magasszárú, csizmaszerű bőrlábbelik a középkorban is készültek a vargaműhelyekben, de a mai értelemben vett csizmák változatai csak az 1500-as években terjedtek el. A csizmadia mindig beszerzett készbőrből dolgozott, és korántsem csupán csizmákat állított elő. Nem azért nevezték csizmadiának, mert egyebet – topánt, cipőt csinálni – nem tudott, hanem mert más nem állított elő csizmákat, más mesterhez nem, vagy csak bizonytalanul lehetett csizmáért fordulni. A vargamesterség aztán előbb sorvadt el a csizmadia-mesterségnél: végső végét az jelentette, hogy a céhes korszakon túl már beszűkült foltozóvarga-szakmából modernkori suszterség, cipészség vált. Ez annyiban nyitást is jelentett, hogy csizmadia-termékeket is lehetett a korábbi vargához vinni.  Későbbi fejleményként aztán már a csizmadiák felől is bővülni kezdett a cipészek mezőnye, hisz a csizmadiaműhelyek fénykorukban sem utasították el a csizmajavítási feladatokat. A cipészmester olyan lábbeli-javító, aki maga is készít lábbeliket, de ezt a képességét csak fele idejében vagy másodlagosan – ha nem ennél is ritkásabban – gyakorolja. (Létezik egy olyan vélelem, hogy a „suszter” szó mást jelent, mármint hogy a suszterok, szemben a cipészekkel, már nem tudnak cipőt csinálni, csak reparálni. Tévedés: a két szó ugyanazt jelenti.)

A keleten kialakult, hozzánk török közvetítéssel érkezett klasszikus csizmaformák közös jellegzetessége a kifordított varrás volt, amely még a 20. század elején is dívott. Az összes varrást (szár-oldalvarrások vagy szár-hátsóvarrás, talpvarrás, sarokvarrás) megelőzően a csizma eleje-részét, a lábfejhez igazodó szakaszt ványolófán – a nedves bőrt deszkára szegezve – hergelővel alakították ki, nyújtó jellegű művelettel, majd hajlati ráncokba szedték.  A kifordított varrás azt jelentette, hogy a csizmaszárhoz való kiszabott bőröket nem a külső felületüknél fogva öltötték a talpbőrhöz, hanem kifordítva a talp fonákjához varrták, két-tűs eljárással, és a még megvarratlan sarokrészen át, esetleg fa sarokbetéten át fordították a színére az egész átnedvesített csizmabőrt.  A kések, fogók, árak, tűk mellett a kaptavas és a bőrráspoly is a csizmadia mindennapos használatában volt. Akár egyetlen nagy darabból is lehetett csizmaszár, ám ehhez már 19. századi ványológép kellett, és ráncoló alakzatú kaptafa. A csizmapárok még akkoriban is „egylábasan” készültek, csak a lábon, használat által módosult jobb- és ballábassá az eleje-részük. Még a varrógépek kora előtt csizmaszár-tágító mechanika is megjelent a műhelyekben.   A sámfák, eltérően a kaptáktól, nem a lábbeli alakításának eszközei, hanem a kész csizma, cipő formatartását szolgálják.   Az I. világháború előtt erősen terjedt már a csizma-fejrészek külön- szabása és a „féllábas” talpak szegelése (branzolos, vagyis béléstalpas és rámás csizmák) – nem a talpak vasalásáról, hanem a bőrrészek összeerősítéséről van szó.    A parasztcsizma, a lovaglócsizma és a vadászcsizma mellé a két világháború között zárkózott fel – a katonacsizma-változatok mezőnyéből népszerűsödve – az alul fűzős bilgericsizma. Csizmák még ma is készülnek egyes kisipari műhelyekben, de olyan műhelyt már nem találunk, amelynek főtermékei csizmák volnának.

Reméljük, érdemes volt velünk tartani és sok értékes gondolatot oszthattunk meg Önökkel a termékenyítő régmúltból.

A SZALAKÓTA Program egyéni, kisközösségi termékkészítőknek, ezermestereknek, alternatív művészeknek stb. nyújt jogi, adóügyi és pénzügyi vállalkozási tanácsadást térítésmentesen vagy jelképes áron a kezdetektől egészen az önálló vállalkozóként való működés szintjéig.

A programhoz elsősorban a következő területekről lehet csatlakozni: Nyugat-Dunántúl (Vas megye, Zala megye, Győr-Moson-Sopron megye) Közép-Dunántúl (Fejér megye, Veszprém megye, Komárom-Esztergom megye). De természetesen lehetőség van Magyarország más területéről is jelentkezni.

A további részletek felől tájékozódjon a program honlapján: www.szalakota.hu.

A SZALAKÓTA program a Széchenyi 2020 – GINOP-5.1.3-16 projekt keretében az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

(X)
infoblokk_also_ESZA_EU

A szűcsmunka közelebbről – a ködmönformák

A régi magyar szűcsmesterség hosszas ismertetésének már határt kell szabnunk a Szalakóta program háziipari tárgyú cikksorozata keretében, de egy, a ködmönökről, bekecsekről szóló írás még mindenképpen idekívánkozik.

Míg a suba palástszerű felsőruha, amely gyakran ujjatlan és többnyire térd alá vagy még mélyebbre ér, a szintén hosszúfürtös rackabőrből való (csak olykor kecskebőr) ködmön mindig is kabát-jellegű ujjas volt, amely igen gyakran csak derékig illetve farközépig ért, noha határozottan ritkának a combközépig vagy akár bokáig nyúló hosszúködmön-viselet sem számított. Fogasra akasztva a legtipikusabb ködmön ujjai bőven alálógnak a prémszegéses ruhaaljnak. Egyébként a hosszúködmönök is testhezállóan készültek –  a subától eltérően –, de ez a szabásjelleg a láb körüli szakaszon már megváltozott, a széltében is toldásos nagyködmön  ott harangszerűvé válhatott.

A  busómaszkosok felsőtesti öltözéke is – szőrével kifordított –    ködmönféle jelmez tulajdonképpen.

A középkori nagyurak is hordtak ködmönöket, rajtuk díszes kötéssel, ékkövekkel, ám a kora-újkorban a textilek térhódítása lassacskán a kisúri és paraszti világba szorította a ködmönt: az előkelőségek egészen áttértek az addig is létezett, szőtt anyagú, fényes kidolgozású mentére, amelyet télire kibéleltettek szőrmével. A 18. században a szerényebb megjelenésű menték a paraszti világban is gyéríteni kezdték a ködmönviseletet, a 19. század elején pedig, a mentehasználat fenntartása mellett az addig megmaradt ködmönöket szinte mindenhol subára cserélték. Ám amikor a subadíszítés kibontakozása épp teljébe ért –  a század derekán valamivel túl –, újra divatozni kezdett a ködmön, mégpedig most már a (korábbi írásunkban bemutatott)  subacifrázás illetve a mente-zsinórozás, mente-fémgombozás átvételével, mindenekelőtt a parasztmenyecskék, parasztasszonyok körében, elmaradhatatlan kelengyeholmivá is válva.  Sőt, viseletének nagy elterjedtsége jócskán túl is élte a suba fénykorát.

A legrégebbi szabástípusú ködmön (avagy kozsu) a „vállasujjasan” szabott bundakabátka, vagyis amelyiknek az ujja bőréből alakították ki a váll- és mellrészét is.  A többi részt azonban hosszantian toldották a vállhoz (nem úgy –nem széltébe-sávosan –, ahogy például erdei állatprémből varrnak meg egy mellényt).  Már a 19. század előtt a vállasujjasnál sokkalta inkább elterjedt a külön „elej”-részből, háta-részből, és ujja-részből összeállított ködmön. Idővel a háta-rész lett a legdíszesebb, amelynek általában konkáv ívoldalai voltak, úgynevezett „császárvágása” –  az eképp karcsúsított ködmön ellentétét a 20. század egyenes hátú, egyszerű munkásködmönjei jelentik.  Az „elej” pedig igen gyakran „csákós vágású”, azaz ferde vonalú szárnyakat mutatott.  A női ködmönt, amelynek egy időszakban sonkaujj-divatja is terjedt, hátul, a csípőnél erősen megráncosították. Gyakran alkalmaztak „hátfelfoltot”, nem toldásképpen, hanem erősítő bőr-rátét gyanánt, a nyakat félkörösen befogó felső véggel.  A derékba szabott, fodortoldású ködmönt bekecsnek nevezték. Ez a szójelentés aztán, a 20. század során eltolódott, és ma már főként az ujjatlan (mellényszerű) báránybőr felsőruhát nevezzük bekecsnek, ha ez hosszabb, nagyobb holmi a legtipikusabb lajbiknál, és így nagy, prémszegélyes zsebe is lehet.

Ha belebotlunk egy mai ködmöncsinálóba, annak műhelyében valószínűleg készül nem paraszti jellegű szűcsmunka is, valamint olyan holmi is, amely nem is egyértelműen szűcsmunka – például kelme-bélésű bőrkabát, bajcolt kecskebőrből. (Bajcolás: szőrtelenítés; falcolás: bőrvastagság-kiegyenlítés; valkolás: töretés, intenzív puhítás; rámázás avagy spannolás: a bőr kifeszítése a festékezés számára).

Még a csizmadiákról kell szót ejtenünk, erre egy hét múlva kerül sor.

A SZALAKÓTA Program egyéni, kisközösségi termékkészítőknek, ezermestereknek, alternatív művészeknek stb. nyújt jogi, adóügyi és pénzügyi vállalkozási tanácsadást térítésmentesen vagy jelképes áron a kezdetektől egészen az önálló vállalkozóként való működés szintjéig.

A programhoz elsősorban a következő területekről lehet csatlakozni: Nyugat-Dunántúl (Vas megye, Zala megye, Győr-Moson-Sopron megye) Közép-Dunántúl (Fejér megye, Veszprém megye, Komárom-Esztergom megye). De természetesen lehetőség van Magyarország más területéről is jelentkezni.

A további részletek felől tájékozódjon a program honlapján: www.szalakota.hu.

A SZALAKÓTA program a Széchenyi 2020 – GINOP-5.1.3-16 projekt keretében az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

(X)
infoblokk_also_ESZA_EU

A szűcsmunka közelebbről – subadíszítés

A magyar szűcs-ornamentika témáját már érintettük egyszer a Szalakóta program háziipari tárgyú cikksorozata keretében, amikor arról írtunk, hogy a 19. századi alföldi pásztorvilág posztó cifraszűreinek mintaforrása elsősorban a bőrművesség volt. Most részletezőbben szólunk erről a motívumkincsről. Az  első világháború után megkezdődött a subaviselet visszaszorulása, de díszeiké még nem: azok tovább éltek szűrökön, ködmönökön és falusi mellényeken, nemcsak a bőr- de a vászon- és posztó-pruszlikokon is.

Az ünneplős illetve templomozó parasztsuba (nem a ridegpásztori suba) 19. századi változatai közül az egyiket röviden „almás”-nak is nevezték, a szót subák tekintetében főnévként is, jelzőként is használva. „Almás” az olyan bunda neve –  vagy jelzője – volt, amelynek bőrrátét-dekorációja, festett és/vagy hímzéses szironyozása kerekded formák alkalmazásával tüntetett.  Szóbajönnek itt az esetleges vállgallérok, aztán a deréktoldásokon végighúzódó „keresztirhák” (a subacsinálók „irhának” mondták a rátétül szolgáló szőrtelen bőrcsíkokat is), valamint a hosszanti varrásokat elfedő, hol fehér, hol piros „szálirhák”. Ezeket a hasiból szabott szalagokat a szélükről különböztették meg, vagyis a szélük volt az, amely vagy „vízfolyásos” (hullámos), „csigás”, „csipkés” vagy „almás” jelleget mutatott – utóbbit akkor, ha a perem félköröcskékkel volt végigfogazva. A perem mellett színes kísérőfonalat vezettek végig, ez volt a vereznek.

rátétek hímzései idővel átkerültek közvetlenül a subafalra. A virágforma-kivágatú bőrrátétekkel ékes subát, illetve a nem különösebben rátétes, de annál erősebben hímzéses subát „virágos”-nak mondták. Leggyakoribb a pávaszemhez hasonló stilizált rózsamotívum volt, amely alul ritmikusan végigsorjázott a suba cikkelyein. Járáskor a fodrokkal együtt a rózsasor is méltóságteljesen rengett-lengett, asszonyi kisbundák esetén pedig, amikor a rózsasor közelebb esett a derékhoz, farhoz, kimondottan a női ringás hangsúlyozódott általa.

Egész kiskerti csokrok, színes gyapjúfonallal, majd 1850 után szűcsselyemmel hímzett bokorvirágok is sorjázhattak a subán, tulipánnal, szekfűvel, nefeleccsel, rozmaringgal, más hajtásokkal, levelekkel ékesen, igen sok stilizációs verzióban – például ágtartó madár motívumának alkalmazásával tömörítve igen gazdaggá a szimmetrikus kompozíciókat. A kompozíciók nem lepték el a subafalat, legfeljebb a vállat (válltányér-hímzés), mert kerülni kellett a bőrmállasztó fokú hímzési zsúfoltságot. Ezért rendre érvényesült a subafal szép alapfestése – például tapló általi egyenletes vörösbarnasága. Selymezésnek sokhelyt az egyszínű vagy kevésszínű selyemfonalas virágozást nevezték  a subavállon-subaháton-subaujjon (már ha ujja is volt a subának, mert gyakoribb volt az ujjatlan). A selymező-szokások tájegységenként eltértek: emitt a fekete, amott a zöld dívott, máshol a lila rajzolat uralkodott. A subaalj göndörödő báránybőr szegélye fölött körbefutó ornamentikus sáv is növénymotivikus volt, de nem annyira álló, mint inkább elfekvő ábravonalakkal.  A teljes subadíszítésben hat-hét nevezetes öltéstípus váltakozott.

A pásztorbundák sem maradtak akármeddig dísztelenek: aljukra lucsokvédő prémszegély került („kötés”), amely bőrsallangokkal fonódott, vagy gombolódott fel a subafalra. Az ilyen „kötéses bundák” válla alá általában „kártyát”, piros bőrrátétet varrtak, fehér sallangszíjakkal, dohányzacskó- és tűzszerszám-tartónak.

Ködmönről, bekecsről eztán fogunk szólni.

A SZALAKÓTA Program egyéni, kisközösségi termékkészítőknek, ezermestereknek, alternatív művészeknek stb. nyújt jogi, adóügyi és pénzügyi vállalkozási tanácsadást térítésmentesen vagy jelképes áron a kezdetektől egészen az önálló vállalkozóként való működés szintjéig.

A programhoz elsősorban a következő területekről lehet csatlakozni: Nyugat-Dunántúl (Vas megye, Zala megye, Győr-Moson-Sopron megye) Közép-Dunántúl (Fejér megye, Veszprém megye, Komárom-Esztergom megye). De természetesen lehetőség van Magyarország más területéről is jelentkezni.

A további részletek felől tájékozódjon a program honlapján: www.szalakota.hu.

A SZALAKÓTA program a Széchenyi 2020 – GINOP-5.1.3-16 projekt keretében az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

(X)
infoblokk_also_ESZA_EU

A szűcsmunka közelebbről – a suba megvarrása

Előző írásunkban a Szalakóta program régi mesterségekről szóló cikksorozata keretében a subakészítés alapozó munkálataival foglalkoztunk.  Ennek során azt is jeleztük, hogy a subát a megszabott birkabőrök egész sorából alakították ki, de még nem tértünk rá ezek illeszkedéseire és az egyes összetevők szerepére.

paraszti rackabundát készítő szűcs először is vállbőrnek valót jelölt ki, amelyet aztán a kívánt funkció szerint formázott meg, hosszanti oldalain kissé konkáv téglalappá szabva a munkadarabot. A férfi nagybunda érhetett csak kissé térd alá, és érhetett bokáig, sőt, akár olyan hosszú is lehetett, hogy már szinte a csizmaorrot is elrejtette. Mivel hordáskor a vállon nehézkedett, a hosszúsuba vállrésze fokozott masszivitással kellett készüljön. Abból a szempontból azonban mindegy volt a hossz, hogy mindegyik változatnál a vállbőrhöz kellett toldani a többi részt, vagyis a váll felőli végen kerekített oldalbőröket, az elejbőrt és a hátbőrt  – mindegyiket tetszés szerint egy vagy több hosszú tagból, majd a toldóvarrás után a zsákvarrásra emlékeztető módon egymással is összeerősíteni őket. Cikkelyfodrokra tagolódó, a lábak irányában többé-kevésbé szétálló palástforma állt elő.  Küloldalán mindegyik bőr a felső végtől az alsóig meg lett hasítva, aljuk egyenlőre vágva és prémmel szegve. A varrásvonalakra ráerősítő bőr- vagy (színes) posztócsíkokat vócnak nevezték. A legbővebb, 24 bőrös  subák bőrcikkelyeinek sora kiterítve teljes köralakot adott ki, a kör közepén a nyakkivétellel, ahol a nyak-csat helyezkedett, illetve a kacagánygallér (leggyakrabban fekete báránybőrből).

A magyar középkor még nem kései szakaszában az erdei-mezei embereknek még jelentős hányada viselt nyestprém-, vaddisznóbőr- nutria (mocsári hód)- stb. öltözéket. A 15. században már leáldozott ez a szokás: nyestbőrben a kancelláriusok jártak, jobbágy egy sem, amint karmantyúkat (kéz-és karvédő prémeket) sem viseltek a falusi kunyhók lakói. Viszont a paraszti világban, akár a vitézeknél még megmaradt a kacagány „divatja”. Azokban az esetekben, amikor a valahai bőrkikészítő megőrizte a prémes állat karmos lábait, hogy a mellső lábak nyakkötőként szolgálhassanak egy-egy hátibőrhöz, illetve a hátsó pár láb derékkötőként, az esetleg csíkosszőrű állatfarok pedig díszként szerepeljen, ilyenkor az úgynevezett kacagányon dolgozott. Hozzá kell tenni, a középkorban és azon túl is a használatba kerülő kacagányok többségét nem szűcsmesterek állították elő, hanem olyan pásztorok (farkasbőrből, kosbőrből), akik más bundák készítésével nem foglalkoztak. A kacagányok és az átelleni elejbőrök viseletét éppen a subakészítés későbbi terjedése kezdte margóra szorítani, amikor a lógatott elejbőröket felváltották a belebújható mellesek, lajbik. A tipikus subagallér tehát egyszerűen a közvetlen előzmény visszamaradt nyoma, jelzésszerű maradéka.

Valójában egyébként már a középkori előkelőségi bundák is meglehetősen hasonlóan készültek, mint a későbbi parasztsubák, csak a felhasznált szőrmék dolgában mutattak sokkalta nagyobb változatosságot. Cikkelyességük mégsem tűnt ki úgy, mint a későbbi parasztbundáké, mert a méltóságok díszes posztó- selyem- vagy brokátborítást vonattak a külső bőrfelületre.

Akit a díszítés is érdekel, az maradjon velünk továbbra is.

A SZALAKÓTA Program egyéni, kisközösségi termékkészítőknek, ezermestereknek, alternatív művészeknek stb. nyújt jogi, adóügyi és pénzügyi vállalkozási tanácsadást térítésmentesen vagy jelképes áron a kezdetektől egészen az önálló vállalkozóként való működés szintjéig.

A programhoz elsősorban a következő területekről lehet csatlakozni: Nyugat-Dunántúl (Vas megye, Zala megye, Győr-Moson-Sopron megye) Közép-Dunántúl (Fejér megye, Veszprém megye, Komárom-Esztergom megye). De természetesen lehetőség van Magyarország más területéről is jelentkezni.

A további részletek felől tájékozódjon a program honlapján: www.szalakota.hu.

A SZALAKÓTA program a Széchenyi 2020 – GINOP-5.1.3-16 projekt keretében az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

(X)
infoblokk_also_ESZA_EU